ES | HU

A Kubai Köztársaság Nagykövetségének sajtóközleménye (nem hivatalos fordítás)

Egyetlenegy ország parlamentjének sincs joghatósága arra, hogy más nép szuverén módon választott jogi, politikai, gazdasági és társadalmi rendszerének a megváltoztatása legyen szándéka, és másokat arra ösztönözzön.

A Magyar Országgyűlésben Kuba ellen benyújtott kezdeményezés (Politikai nyilatkozattervezet, P/4267) durva beavatkozás a Kubai Köztársaság belügyeibe, a nemzetközi jog és gyakorlat szerint elfogadhatatlan; és a kubai nép, mint szuverén nemzet elleni barátságtalan, felelőtlen és sértő cselekedet.

A Kubai Köztársaság Nagykövetsége a Magyar Köztársaságban határozottan visszautasítja az említett nyilatkozattervezetet, mely a csakis a Magyar Köztársaságban lévő bizonyos hatalmi körök hamis politikai indíttatásának tulajdonítható, és nincs semmi köze a magyar népnek Kuba iránti táplált érzelmeihez.

Nem véletlen, hogy október 24-én Bush elnök a külügyminisztériumban mondott egyik Kuba-ellenes beszédében kijelentette, hogy "Magyarország a Kubában lévő hősies ellenzék számára támogató, bátorító éltetőforrás".

Meglepő ellentét, hogy a Magyar Országgyűlés akkor foglakozik egy indítvánnyal Kuba ellen, amikor az Egyesült Államok kormányának - a nemzetközi közösség által elsöprő többséggel összességében elítélt - a Kuba-elleni népirtó blokád- és felforgató politikájával szembeni ellenállásból és méltóságból tanúsított példamutatásáért a világ soha nem látott szolidaritással, , csodálattal és tisztelettel övezi.

Október 31-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 16. alkalommal ítélte el a 192 lehetséges szavazatból 184 szavazatos elsöprő többséggel az Amerikai Egyesült Államoknak Kuba-elleni népgyilkos és abszurd blokádját.

Az Emberi Jogi Tanács ötödik ülésszakénak a végén, ez év júniusában, Genfben úgy döntött, hogy nem tarja fenn az emberi jogok főbiztosa kubai személyes megbízottjának a mandátumát, amivel véget vetett annak, hogy az emberi jogok témáját az Egyesült Államok kormánya Kuba ellen manipulálja.

Kuba az az ország, melyet október hónapban az egész harmadik világból legtöbb szavazattal választottak be az UNESCO Végrehajtó Tanácsába.

Kuba az az ország is, melyet a szavazatok több mint kétharmadával a nyugati féltekéről legtöbb szavazattal választottak meg az Emberi Jogi Tanács tagjává.

Kuba az az ország, mely elnöke az el nem kötelezett országok mozgalmának, azonkívül az Egyesült Nemzetek Szervezetének 192 tagországból több mint száznyolcvannal van diplomáciai kapcsolata.

Mára a kubaiaknak sikerült a társadalmi igazságosság elvén alapuló, valóban sajátgyökerű társadalmat építeniük. Kubában az orvosi ellátás ingyenes a lakosság száz százaléka számára, az ezer élve születésre jutó 5,3-as rátával a gyermekhalandóság a világon itt az egyike a legalacsonyabbaknak, az írni-olvasni tudók aránya 99,6%, míg a munkanélküliségi ráta 1,9%, így eléri a teljes foglalkoztatottságot; 12,5%-os gazdasági növekedést értünk el, amellett 200 szociális program gondoskodik kiemelten a tanítók, ápolók, művészeti oktatók, szociális munkások és mások képzéséről és foglalkoztatásáról.

A kubai Forradalom 49 éve alatt egyetlen egyszer sem tudták bizonyítani, hogy bírósági eljárás nélkül végeztek volna ki bárkit, vagy eltűnt volna egy fogvatartott, vagy valakit megkínoztak volna. Soha sem volt kubai anya, ki eltűnt gyermekének a hamvait kereste volna, vagy nagyanya ki nem lelte volna a szülők meggyilkolása után más családnak adott unokáját.

Kuba példamutatása megnyilvánul a több mint 8 100 000 kubai 95 százalékot meghaladó részvételében, akik a választásokon most mondták ki ítéletüket anélkül, hogy kötelező lenne a részvétel a szavazáson, s diákok által őrzött urnáknál tették, ami biztos siker és a politikai rendszerünk demokratikus lényegének kifejezője.

Kuba példája abban is adott, hogy népe képes volt méltósággal elviselni és túlélni a hajdani kelet-európai szocialista tábor és a Szovjetunió összeomlása, továbbá az USA-blokád fokozódása okozta rendkívüli időszakot, a múltszázad nyolcvanas évei gazdasági válságának kemény éveit, s mára már az ország a nemzet felgyülemlett szükségleteinek a kielégítésére irányuló gazdasági talpraállás folyamatát élheti.

Úgy látszik, hogy Kuba példája felébreszti azoknak az agresszivitását, kik magukat az emberi jogok "védelmezőinek" kiáltják ki, s szelektíven osztogatnak igazolásokat a fejlődő országoknak az emberi jogi rekordjáról, mialatt megfeledkeznek saját hazai problémáikról, és cinkos hallgatás közepette büntetlenek maradnak a legfrissebb történelem tömeges és nyilvánvaló emberi jogsértései legsúlyosabb fejezeteinek esetében is.

Akik amikor Kubáról van szó, az egymást követő amerikai kormányzatok az annexiós érdekeinek alárendelik magukat, nem veszik figyelembe az Egyesült Államok kettős erkölcsiségét, mely azzal érvel, hogy küzd a terrorizmus ellen, míg területén védelmezi Luis Posada Carriles-t, a nyugati földteke legveszélyesebb terroristáját, és népgyilkos háborút folytat az iraki nép ellen. Ők azok, kik nekünk "békés változásokat a plurális demokrácia felé" írnak elő. Milyen jogon és mily alapon akarják nekünk előírni jövőnk vagy a demokratikus rendszerünk szabályait?

Követeljük, hogy tartsák tiszteletben a kubaiaknak a jogát függetlenségükhöz, szuverenitásukhoz és az önrendelkezésükhöz. Kuba megvédi és meg is fogja védeni a jogát, hogy szabad és független nemzet legyen még bizonyos kormányoknak az összejátszásával szemben is a mostanság az Egyesült Államokban kormányzó fasiszta csoporttal.