ES | HU

Che bolíviai naplója

NOL o Népszabadság Online o 2007. március 14.
Ha elolvassák híres Bolíviai napljóját, talán azok is újragondolják Ernesto Che Guevaráról alkotott, zömében szitokszavakba sűritett sztereotíp véleményüket, akik az utóbbi időben a poltika és a média hátsó padsoraiból szólásra jelentkeztek, hogy beszennyezzék a világszerte népszerű, sokak által idolnak tartott egykori forradalmár képét.
A könyvet, mint annak idején már beszámoltunk róla, az Ulpius Ház adta ki, és most azért terelődött rá ismét a figyelem, mert a kiadó és a budapesti kubai nagykövetség a könyv megszületésének körülményeiről és Che szerepéről tartott beszélgetést a Nemzetek Házában a kötet fordítóinak és egy, a téma és a régió egyik hazai szakértőjének, valamint Kuba ideiglenes budapesti ügyvivőjének részvételével.

Dömény János, akit a beszélgetés szervezői egykori kubai magyar nagykövetként mutattak be, a Guevara ellen az utóbbi hetekben indított támadásokra reagálva elmondta: azokat a tudáshiány, dezinformáció és a rosszindulatú rágalom jellemzi. Dömény cáfolta, hogy Guevara "véreskezű gyilkos" vagy "terrorista" lett volna. Soha nem emelt fegyvert fegyvertelenekre, gerilláival diktatúrák ellen harcolt (amelyek, mint ismert mindig túlerőben voltak és az Egyesült Államok támogatását élvezték). Bolíviában foglyaikkal tisztességesen bántak, a tiszteket civilruhában, a katonákat egyenruhában szabadon engedték (így is védve az elengedet foglyokat az övéik megtorlásától.)

A volt magyar diplomata szerint az sem felel meg a valóságnak, hogy Guevara lett volna a "kubai Gulág atyja". Elismerte, hogy a kubai forradalom győzelme után Guevara volt a parancsnoka egy bányában működtetett bázisnak, ahol azonban nyilvános eljárást folytattak, a vádlottak valódi védelemben részesültek. Köztörvényes bűnözőket és "népnyúzókat" tartottak fogva, s a korabeli New York Times beszámolója szerint is megalapozott ítéleteket hoztak.

Dömény egyébiránt "korunk legteljesebb emberének" nevezte Guevarát.

Dornbach Mária szerkesztő-műfordító felidézte, hogy Che naplóját egyszer már - 1968-ban - majdnem kiadták magyarul, ám az MSZMP - amelynek vezetése nem igazán kedvelte a romantikus harcost, az utolsó pillanatban bezúzatta a könyvet, állítólag a bolíviai kommunista testvérpárttal folytatott konzultáció nyomán. Mint kiderült, a bolíviai kommunisták azért fordultak szembe Guevarával, mert nem volt hajlandó átengedni nekik az irányítást az országukban indított gerillaháború dolgaiban. Dornbach egyébként úgy látja, Che "magányos farkas" volt, egy naív, romantikus álmodozó. Bolíviában még a balszerencse is társául szegődött, olyannyira, hogy egyik segítője, a német származású Tanja (akiről Dornbach szerint később kiderült. Stasi-ügynök volt), nemtörődömsége folytán értékes, a gerillaháborúra vonatkozó dokumentumok kerültek a bolíviai titkosszolgálatok birtokába.

A könyv másik fordítója, Tabák András a többi között arról beszélt, hogy Che a végtelen szabadságvágy és az amerikaellenesség jelképe, akit eltökéltsége és hitelessége tett oly vonzóvá és népszerűvé a világ minden pontján.

Blas Nabel Pérez Camejo, a Kubai Köztársaság ideiglenes budapesti ügyvivője, akinek 19 éves korában, első munkahelyén, az ipari minisztériumban Che Guevara volt a főnöke, úgy vélte, nem véletlen, hogy a hős forradalmárnak ma is sokmillió lelkes fiatal híve van szerte a világon.